Covid-19-re húznak lapot a világkormány szekértolói

Egyre többen bíznak benne, hogy a pandémia talán egyetlen, de annál fontosabb pozitív hozadéka lehet, hogy megállíthatja a globális föderalizációs törekvéseket. Csakhogy a világ proletárjait ismét egyesíteni hivatott projekt végrehajtói már sokszor bizonyították, pillanatok alatt alkalmazkodnak az új kihívásokhoz és a kezükben lévő anyagi és egyéb erőforrások segítségével egy látszólag vesztésre álló meccset is könnyedén a javukra tudnak fordítani.

Pedig, ha valamikor, most úgy tűnhet, itt az alkalom, amelyet csak meg kell ragadni. Az optimizmusra a fő okot nyilván az adja, hogy a példátlan világválságot előidéző világjárvány elleni hatékony intézkedések szinte kizárólag állami, nemzetállami szinten születtek meg, miközben a föderális kormányok jó esetben a háttérből segítették a harcot, rosszabb esetben tétlenül nézték, ahogy a tagállamokban naponta ezrével halnak meg az emberek.

Kínában azt lehetett látni, hogy - a háttérből támogató államszervezet mellett - főként tartományi szinten folyt a sikeres védekezés. A jelenleg legnagyobb gócpontnak számító Egyesült Államok esetében is külön-külön, egyedi döntéseket hoznak a föderációt alkotó tagállamok, miközben persze a patrióta Trump-kabinet mérhetetlen mennyiségű anyagi támogatása kívülről segíti a védekezést.

Eközben a Föld másik felén, a rég nem látott kihívással küzdő európai uniós tagállamok úgy hagyták maguk mögött a béna kacsa szerepébe szorult Európai Uniót és a szentnek és sérthetetlennek hitt négy szabadságelvét, ahogy az utasok pattannak ki a használhatatlanná lett autóból, miután egy apró kavics pókhálósra törte a szélvédőjét.

Európában ráadásul többeknek azzal is szembesülniük kellett, hogy azokra számíthatnak legkevésbé, akiktől leginkább várhatnák a segítséget. A máskor állandóan a toleranciáról papoló hipokrita nyugati kormányok egy része ugyanis - ha úgy alakult - még a szomszédaiknak is betettek és gond nélkül foglalták le a másik ország polgárainak életét védeni hivatott, előre kifizetett egészségügyi szállítmányokat, ha azok tranzitútja épp rajtuk vezetett keresztül.

Az is beszédes, miként intettek be egyes tagországok a járvánnyal leginkább sújtott déli államoknak, miközben azok szinte sírva könyörögtek az emberi életeket jelentő anyagi segítségért.

A példátlan válság megmutatta, ha nagy gond van, szinte mindenki csak magára számíthat. A lokális jelentősége megnőtt a globális összetörpült. Nem csoda, ha sokan már abban bíznak, a járvány áldozatává válhat az Európai Egyesült Államok terve, majd az arra épülő interkontinentális világállam, az Egyesült Föld víziója is.

Csakhogy, ha a válság nem ébreszti fel csipkerózsika álmukból a posztmodern liberális pártokat támogató választópolgárokat, ennek épp az ellenkezője fog történni és inkább felgyorsul a föderalizáció folyamata. Ennek már most jól látható jelei vannak.

Indul az alapjövedelem globális főpróbája

Az interkontinentális világállamért küzdő erők egyik legfőbb mézesmadzaga az alanyi jogon járó alapjövedelem. A jelenlegi válság nyomán komplett iparágak kerültek egyik pillanatból a másikra katasztrofális helyzetbe, milliók maradtak egyik napról a másikra munka és jövedelem nélkül. Ebben a helyzetben több ország is úgy döntött, a vészhelyzet idejére állami fizetést, kvázi alapjövedelmet biztosít a járvány gazdasági következményeivel leginkább sújtott polgárai számára.

Ez - már most látszik - épp kapóra jön a generális alapjövedelem-projekt szekértolóinak. A válság után kórusban fognak arra hivatkozni, hogy enélkül sokaknak napi megélhetési gondjaik lettek volna, vagyis az alapjövedelem létfontosságú. Csakhogy, az a víz, ami vészhelyzetben tüzet olt, normál körülmények között megfojthat.

Az elsőre jól hangzó alapjövedelemért nagy árat kellene fizetni. Az ingyen pénz amellett, hogy motiválatlanná teszi az embert, az uzsorabűnözés melegágya és mágnesként vonzaná az illegális gazdasági bevándorlókat az adott országba. Az egyforma jövedelmek végül eltűntetnék a társadalmi osztályok közötti határokat, amelynek következtében - egyebek mellett - megszűnne a nemzeti identitás is.

Nem véletlen, hogy Svájcban népszavazáson utasították el. Finnország ugyan korábban bevállalta a kísérleti nyúl szerepét, ám akkorát bukott az alapjövedelem-kísérletük, mint az ólajtó. A finnek két éven át havi 560 eurót juttattak kétezer munkanélkülinek. A kísérlet hipotézise az volt, hogy majd a feltétel nélküli alapjövedelem növeli a munkavállalási kedvet az érintettek között.

Ki hitte volna, ez épp fordítva alakult, aki ingyen pénzt kapott, nem akart dolgozni menni. A csúfos bukás után abba kapaszkodtak, hogy a programban részt vevőknek jobb volt az átlagos kedve, mint azoknak, akik kimaradtak belőle. Ez nagyjából annyira álságos, mintha az árvíz során minden vagyonát elvesztett embernek annak kellene örülnie, hogy nem lett vizes a ruhája.

Vérszagot kaptak a nemzetközi uzsoraalap keselyűi

Ahogy az várható volt, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) máris két kézzel jelentkezik a "nemes célra", hogy uzsorakölcsönökkel "segítse meg" a bajba jutott országokat. Jól ismerjük ennek a működését. Hatalmas kamatok, elvárt megszorító intézkedések és a nemzeti szuverenitás egy részének átengedése. Senki ne lepődjön meg, ha az apróbetűs részek között olyan feltételek lesznek, mint a családtámogatások eltörlése, adóemelés, a nyugdíjak értéktelenedése, a migráció támogatása, hogy csak a legismertebbeket említsük.

Ez a fajta hitel gyakorlatilag nem más, mint az államoknak nyújtott uzsora, amelyért cserébe teljes kiszolgáltatottság a jutalom. Naná, hogy a keret felülről nyitott, hisz reményeik szerint a válságba került országok közül minél többen élnek vele és teszik oda önként a kezeiket, hogy köthessék gúzsba azokat. Már most is vannak országok, amelyek liberális kormányai élnek a lehetőséggel. Csakhogy aki ilyen módon, hitelekkel és adóemeléssel akar többletbevételt elérni, az ahhoz a tudatlan emberhez hasonlatos, aki beleállt egy vödörbe, majd annak a fülét fogva akarta felemelni saját magát.

Egy lépés a német-francia szuperállam felé

Nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy az Európai Egyesült Államok irányába történő első nagy lépés Németország és Franciaország egyesítése, összeolvasztása lesz. Macron elnök már most is nyitott lenne rá, ám a jóval gazdagabb németek, élükön a vonakodó Merkellel még ellenállnak.

A kancellárasszony napjai azonban meg vannak számlálva és utódjának egyik fő feladata lehet egy nagy lépést tenni a közös szuperállam felé és - akár a járvány okozta válságra hivatkozva - felgyorsítani, sőt le is vezényelni a feladatot, amely így a következő évtized végéig könnyen végbe mehet.

A Covid-19-re húznak tehát lapot a globalisták, azaz a világkormány nevű projekt mai gazdái és csak rajtunk múlik, hogy bejön-e nekik. A posztmodern liberalizmus nevű láthatatlan kórság most ugyan emberére akadt a koronavírusban, amely egy pillanatra fellebbentette a jótékony fedést biztosító fátylat erről a nemzetgyilkos politikáról, de nagyon is észnél kell lenniük a választópolgároknak.

Adott pillanatban nem szabad elfelejteni, hogy a koronavírus elleni sikeres harc kulcsai a nemzetállamok voltak, miközben az Unió bürokratái tétlenül nézték, hogy naponta európai polgárok ezrei halnak meg. Erről persze semmit nem lehet majd hallani a nagy véleményformáló erővel bíró nyugati médiában, amely maga is fontos része a nemzetállamokat felszámolni hivatott globális erőknek.

Ám, aki önös érdekei miatt, vagy akár csak lustaságból kiszolgáltatja ennek a saját országát, a hazáját, az jó, ha tudja, vágóhídra hajtja a nemzetét. Miközben a politikai korrektségnek csúfolt globális taburendszerrel mérgezett posztmodern liberális politikának lenne végre a helye a történelem szelektív hulladékgyűjtőjében, a végső megsemmisítésre ítélt veszélyes hulladékok között. Közvetlenül a kommunizmus és a nácizmus mellett.

(2020. 04. 12.)

https://prizma.blogstar.hu/./pages/prizma/contents/blog/93201/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?