Oscar-eső a koreai kommunista kiáltványra

Eddig soha nem nyert idegen nyelvű alkotás Oscar-díjat a legjobb film kategóriájában. Először fordult elő az is, hogy távol-keleti film vigye el a legtöbb, összesen négy díjat az Oscar-gáláról. Csupa történelmi pillanat. Kétségtelen, hogy az idei Oscar az Élősködőkről szólt, de vajon miért imád Hollywood ennyire egy dél-koreai társadalmi szatírát?

Az Oscar-díj mindig is fontos küldetéssel bírt a tömegkultúrát fogyasztó társadalom felé. Pont most ne lenne így, amikor mindent átsző a politikai korrektség? Csakhogy míg korábban főleg polgárjogi, antirasszista, vagy épp homofób-ellenes érzékenyítésért járt az aranyozott szobor, vagyis alapvetően emberi jogok mellett állt ki Hollywood, addig idén a nagy többségnek szánt üzenet a következő: Hiába ficánkolsz, vedd tudomásul, hogy ott fogsz elpusztulni, ahova megszülettél.

Hacsak, nem váltunk rendszert és térünk át a kapitalizmusból a kommunizmusba, mert akkor eljön végre az egyenlőség, vagy ahogy ők képzelik, a globális proletariátus ideje. Azaz, mindenki egyformán szegény lesz.

A Mégsem-kultúra kora

Van egy angolszász kifejezés, amely az elmúlt években a közösségi oldalak mögött rejlő arctalan tömegnek köszönhetően kialakult, egyfajta igazságosztó funkciót takarja. Magyarul a Mégsem-kultúra, az angolban úgy mondják, `Cancel-culture`.

Ez egyértelműen a #metoo-korszak hozománya. Azt jelenti, hogy a közösségi oldalak - sokszor önző módon, hazug ferdítésekkel feltüzelt - népe ítélkezik és semmisít meg ismert, népszerű embereket azzal, hogy közösen kiállnak ellene.

Homofóbnak kikiáltott elszólások, évtizedekkel korábban megpaskolt női hátsók, vagyis a maguk korában eltűrt, ám mára politikailag inkorrektté vált emberi hibák miatt megszégyenített neves művészek, sportolók, politikusok a gyakori áldozatai. Olyanok, akik - sokszor joggal - igaztalannak érzik a vádakat, emiatt maguktól nem akarnak lemondani, eltűnni, de a közösségi média fellépése távozásra kényszeríti őket.

Persze akadnak köztük jó néhányan, akik joggal buktak, de hosszan lehetne sorolni a példákat arra, hogy mennyire igazságtalan tud lenni a Mégsem-kultúrájának emberi sorsokat, egzisztenciákat derékba törő könyörtelensége.

És - ahogy ez lenni szokott - mára általános eszköz lett belőle arra az esetre, ha valakit ki kellene iktatni a rendszerből. Jól tudják ezt Hollywoodban is, bár a művészek többsége nyilvánosan ki nem ejtené a száján ezt a kifejezést, hiszen ez ugyanannak hatalomnak az eszköze, amelynek ők is a kezében vannak.

Ám, ez minden bizonnyal csak a felszín és #metoo ide, vagy oda, valójában ők is torkig lehetnek vele. Erre utal, hogy a hétfő hajnali Oscar-gála egyik győztese, a Joker címszerepéért Oscarral jutalmazott Joaquin Phoenix köszönőbeszédében maga is felszólalt a Mégsem-kultúra ellen. Érdekes, hogy ezt valahogy nem igazán visszhangozzák azóta a világ vezető sajtói. Helyette inkább a művésznek az állatvédelem jegyében, a tejfogyasztás ellen tett kirohanását olvasni mindenhol.

Az `Élősködők` a Mégsem-kultúra példabeszéde

Tulajdonképpen ezt a jelenséget járja körbe az Élősködők című dél-koreai film, amely egy mérhetetlenül gazdag és egy nagyon szegény család sorsán keresztül láttatja a jelenség következményeit.

Kim és családja egy olyan pincében lakik Szöulban, ahová soha nem süt be a nap. A család alkalmi munkákból tengődik, miközben nagyra törő álmaik vannak. A wifit a szomszédos kávézóból lopják, de pletykák terjesztésével hajlandóak kifúrni a pizzéria részidős alkalmazottját is, csak hogy pénzhez jussanak.

Egy nap a család egyetemista korú, de a felvételit többször is elbukó fiú tagját, az egyik barátja meglátogatja és megkéri, hogy amíg ő külföldön van, korrepetálja helyette angolból a gazdag Pak család tinédzser korú lányát. Az állás jó pénzzel kecsegtet, ezért a fiú testvére hamisít neki egy oklevelet.

A fiú bekerül az újgazdag család villájába, ahol a túlzottan naiv és egyszerű gondolkodású szépasszony azonnal fel is fogadja a lánya korrepetálójának. Közben a fiú kapva kap a lehetőségen és beajánlja a húgát a család kisfiához rajztanárnak. A lány magának is hamisít papírokat és neves rajzterapeutának adja ki magát. Miután sikerült a család közelébe férkőzni, tervet szőnek a sofőr és a házvezetőnő módszeres kirúgására is, majd beszervezik az apjukat és az anyjukat a helyükre.

Csakhogy tökéletes tervükbe hiba csúszik: a család pincéje nem várt titkokat rejteget, mely mindent megváltoztat.

Az amerikai álom helyett itt a koreai valóság

Az Élősködők tényleg jól sikerült, gondolatokat ébreszt, és még sokáig nem engedi el az embert. Műfajilag is nagyon vegyes, keverednek benne a drámai, a vígjátéki, sőt a horror elemek. De vajon ki az élősködő? A pincében élő család, amely tisztességes úton képtelen a rendes élethez elég pénzt szerezni, ezért különböző trükkökkel és ármányokkal próbál a gazdagok kegyeibe férkőzni, vagy a gazdagok, akik gátlástalanul kihasználják a szegények kiszolgáltatottságát?

A szegény család gyerekei jó eszűek, de mivel nincs pénzük, nem járhatnak egyetemre. A szülők sem azok a semmirekellő, egész nap csak lustálkodó emberek. A feleség valaha sikeres sportoló volt, de már esélyük sincs az emberhez méltó életre.
A gazdagok is gondoskodó szülők, de társadalmi pozíciójukból adódóan nem foglalkoznak cselédeik problémáival, átnéznek rajtuk, használják őket a saját kényelmük biztosításához.

Két társadalmi osztály igazságtalansága feszül egymásnak a szemünk előtt és így lesz az Élősködők

a kapitalizmus nyílt kritikája.

A fejlett nyugaton ma már egyre gyakrabban fordul elő, hogy a gyermekek rosszabbul élnek, vagy rosszabb életre van kilátásuk, mint szüleiknek. Az ingyenes állami jóléti rendszerek kezdenek elkopni, az egyetemi tanulmányok egyre drágábbak, miközben egyre több nyugati középosztálybeli ember számára egy új autó vásárlása is kezd elérhetetlen álom lenni.

Ehhez persze a liberális állam is hozzáteszi a magáét. A középosztály bérlakásokba kényszerítése - a saját tulajdonú ingatlan helyett - egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza a nyugati társadalom tisztességes módon, bérből és fizetésből élő részét is, hiszen a lakbérek gyorsabban emekednek, mint a jövedelmek.

Ráadásul liberális szemekben a gyerek ma már nem áldás, sokkal inkább átok. Ennek tükrében lassan nem anyagi támogatás jár a gyerekes családoknak, hanem büntetőadó, ahogy azt több progresszív európai politikus már felvetette.

A sokakat megtévesztő liberális álom, az alapjövedelem is arra lenne hivatott, hogy végleg megszűnjön a társadalmi mobilitás, hisz az emberek jelentős részének ugyanannyi lenne a jövedelme.

A kapitalizmus helyett jöjjön a kommunizmus

Ami a filmet illeti, a maga módján mindkét társadalmi osztály élősködik a másikon, ami persze csak fokozza az egyenlőtlenséget, ezért a mozi üzenete élesen szembe megy a huszadik századi amerikai álom nemzeti étoszával, amely - hollywoodi sikerfilmek százain keresztül is - azt sugallta, hogy az újvilág szabadságában mindenki előtt ott a lehetőség, hogy megcsinálja a maga szerencséjét, ha dolgozni akar, van egy jó ötlete és elég kitartása. A koreai példabeszéd lényege viszont az, hogy a társadalmi osztályokkal csak a gond van, teljesen feleslegesek.

A kapitalizmus helyett jöjjön egy igazságosabb jövő, a kommunista uniformizálás világa, a határok elmosása az emberek, a nemek, a családok, a társadalmi rétegek és persze a nemzetek között. Világ proletárjai egyesüljetek!

Különben mindenki azon a polcon marad, ahova megszületett. Aki a pincében, az ott, aki a kacsalábon forgó kastélyban, az pedig ott. Ha megfeszülsz, sincs átjárás és ezen még a Mégsem-kultúra sem változtat. Persze, hogy megérdemel néhány történelmi Oscart ez a példabeszéd.

És hogy mindenkiben még inkább tudatosuljon, az HBO már be is jelentette, hogy televíziós sorozatot tervez a film alapján.

(2020. 02. 11.)

https://prizma.blogstar.hu/./pages/prizma/contents/blog/90268/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?