A közösségromboló liberalizmus magányos áldozatai

Ingbe, nyakkendőbe, elegáns kosztümbe öltözött barátok, rokonok várták, hogy feltűnjön az ifjú pár. A násznép izgatottan nyújtogatta a nyakát, mindenki elsőként akarta megpillantani a menyasszonyt. Aztán hirtelen felcsendült Mendelssohn nászindulója és Akihiko, a vőlegény "oltár elé" vezette szerelmét, Mikut, az egyik legnépszerűbb japán animációs karakter plüssfiguráját.

A történet sajnos valós. A huszonéves japán Akihiko Kondo 2018 végén nem hivatalos esküvőn, barátai, rokonai körében "vette feleségül" álmai nőjét, egy számítógéppel generált animációs karakter plüssfiguráját. És az eset nem egyedi. Csak Japánban több százezer fiatalt érint, hogy hús-vér ember helyett a valóságban nem létező karakterekbe szerelmesek. Olyanokba, mint Japán egyik legnagyobb popsztárja, Miku.

Tízezrek tombolnak a nem is létező popsztár koncertjein

Hacune Miku az egész világ egyik legismertebb anime figurája, számítógéppel generált animációs karaktere. Alkotója szerint 16 éves, 158 centiméter magas és 42 kilogramm. A karakter hosszú türkiz copfokat, fekete miniszoknyát, szürke felsőt és türkiz nyakkendőt visel. Hangját egy japán szinkronszínésznőtől vett minta segítségével mesterségesen generálták.

Miku eredetileg egy kezdő zenészeknek készült szoftver volt, amely segítségével bárki vokált adhatott a saját maga komponálta dalokhoz. Népszerűsége akkor ugrott meg, amikor testet öltött a hang és egy tinédzser kislány anime figuráját társították az énekes szoftverhez. Japánban ma már az egyik legkedveltebb "előadó", ám mióta a gyártó cég kiadta hozzá az angol nyelvű frissítést, az egész nyugati világban nő a népszerűsége.

Miku egy speciális vetítőrendszer segítségével, 3D hologram formában, tízezres tomboló tömegek előtt ad telt házas élő koncerteket. Lady Gaga egyik legutóbbi turnéján ő volt az "elő fellépő". Óriási népszerűségét nemrég még a japán kormány is felhasználta az egyik kampányához.

"El sem tudnék képzelni más menyasszonyt"

Akihiko hófehér frakkot viselt az "esküvőn", a gallérjára egy pici virágot tűzött és egy Mikut ábrázoló plüssfigurának "mondta ki az igent". A plüssfeleség egy áttetsző, hosszú, fehér fátyollal ékesített hagyományos esküvői ruhát viselt, amelyet egy híres japán divattervező ingyen ajánlott fel Akihikónak, miután hírét vette a furcsa násznak.

A "vőlegény" mindkettejük nevében elmondta az ilyenkor szokásos eskü szövegét, majd a "hitvesi csók" után az ünneplő vendégek sorfala között vonultak ki a ceremóniáról. A vacsora helyszínén az ifjú pár az asztalfőn egymás mellett foglalt helyet, velük szemben a negyven fős násznép. A lagzi késő éjszakáig tartott.

Akihiko Kondo, a vőlegény kapcsolata Mikuval - saját állítása szerint - szerelem volt első látásra. A nem hivatalos "esküvő" óta egy saját hologram Miku van az otthonában. Reggel az ő hangjára ébred és azt mondja, el sem tudna képzelni magának más feleséget, mint a valóságban nem is létező, számítógéppel létrehozott karaktert.

Akihiko azt mondja, két dolog miatt vállalta, hogy a nyilvánosság előtt tartja a nem hivatalos "esküvőt": egyrészt így akarta bizonyítani sírig tartó hűségét szíve választottjának, az animációs popsztár Mikunak, másrészt így akarta bátorítani azokat a sorstársait, akik hozzá hasonlóan egy kitalált, a valóságban nem létező karakterrel estek szerelembe.

Akik sajnos egyre többen vannak

Bármilyen hihetetlen, nyugaton egyre gyakrabban fordul elő, hogy a fiatalok egy animációs film, egy képregény, vagy egy számítógépes játék kitalált szereplőjébe lesznek szerelmesek, irántuk éreznek testi vágyakat. Ha nem is nagy számban, de már Magyarországon is felütötte a fejét a jelenség, amely világszerte több tízezer fiatalt érint, de Japánban öltötte a legnagyobb méreteket, ahol a fiatalok tizenkét százalékának a szívszerelme a valóságban nem is létezik. Nem csoda, ha már külön neve is van a jelenségnek: nijikon.

Mára az egész olyan szintre jutott, hogy a legnépszerűbb kitalált karaktereket formázó szexuális segédeszközöket, gumibábukat is gyártanak és forgalmaznak, vagyis minden bizonnyal Akihikóéknak sem kellett nélkülözniük "a nászéjszakát".

Csak tavaly 3700 olyan ember volt Japánban, aki igénybe vette a Gatebox szolgáltatását. Ez a cég - egyebek mellett - kitalált karakterek és hús-vér emberek között kötött nem hivatalos esküvőkhöz gyárt nászajándékokat. Ez általában a karakter hologram-képe egy üvegbe zárva.

Hagyomány és posztliberalizmus feszül egymásnak Japánban is

Nehéz kérdés megválaszolni, hogy jutott idáig a japán társadalom, de talán nem lehetetlen. A II. világháború gyakorlatilag a szigetországra ledobott két kísérleti atombombával ért véget. A történelem máig egyetlen atomtámadása térdre kényszerítette a felkelő nap országát.

A romokban heverő Japánt az Egyesült Államok vonta a gyámsága alá, ám hamarosan rá kellett jönnie, hogy az instabil távol-keleti régióban Japán lehet az egyetlen szövetségese, emiatt segélyprogramot indított az ország gyors felzárkóztatására.

A hidegháború kiéleződésével és főleg a Koreai háború kitörésével, pedig egyenesen stratégiai fontosságú lett az USA számára Japán, ezért amerikai segítséggel óriási gazdaságfejlesztésbe kezdtek a szigetországban.

A nyersanyagban szegény ország iparszerkezetét a világpiac igényeihez alakították. Az elektrotechnika, a számítógépgyártás, a robottechnológia, az autógyártás lettek a fő iparágak, melyek révén Japán a huszadik század végére a világ második nagyhatalma lett az USA után.

És a fegyelmezett, elkötelezett, kötelességtudó japánok próbáltak igazodni a megváltozott világhoz, ami egészen addig viszonylag jól működött, míg a 90-es évek végétől nem következett be egy jelentős gazdasági visszaesés az országban.

Mára a Japán ipar egykor nagynevű világcégeit egész egyszerűen lekörözte a digitális forradalom. A vezető elektronikai márkák, mint a Panasonic, a Sony, a Sharp, a Hitachi, stb képcsöves tévéket, rádiókat, videokat, kamerákat, mosógépeket gyártottak, amelyek persze tele vannak elektronikai alkatrészekkel, de ezekhez gyakorlatilag egyáltalán nem kell szoftver és részben mechanikai alapon működnek.

Az egész japán elektronikai ipar erre épült és ezt az új évezred elején képtelenség volt az egyik pillanatról a másikra megváltozott új kihívásokhoz igazítani, amelyek a digitális okoseszközökre, a szoftverekre és persze a mesterséges intelligenciára fókuszáltak.

Az így kinyílt piaci rést látva kezdtek szárnyalni az addig ugrásra kész kínai, koreai cégek, amelyek kisebbek voltak és az olcsó és szinte korlátlan munkaerejükkel könnyen felvették a ritmust, így mára a világ meghatározói lettek a digitális eszközök piacán. A kilencvenes években, ha valamire az volt írva, hogy "Made ín Japán", az maga volt a minőség garanciája. Ma már bizonyos digitális eszközöknél ez Kínára igaz, gondoljunk csak a drónokat gyártó DJI-ra.

A Japán gazdaság visszaesésével egy időben munkahelyek szűntek meg az országban, a fizetések csökkentek, miközben az élet tovább drágult, így ma már sokkal nehezebb a megélhetés, mint néhány évtizede.

Eközben a tradíciókat gyakorlatilag néhány generáció alatt rúgták ki a nagyvárosokban élő japán társadalom alól, amely mára egyfajta folklórrá, turistalátványossággá zsugorodott a szigetország bizonyos részein. A társadalom azonban semmilyen szinten nem ismeri a vákuum fogalmát és a régi tradíciók helyébe az ősi festészetből kinőtt modern manga, majd az anime kultúrája lépett a japán lélekben.

Ma nemcsak a japán, de a nyugati fiatalok jelentős része érzi úgy, esélye sincs arra, hogy olyan életet élhessen, mint akár a szülei. Aki ki akarja fizetni az egyre növekvő lakbért, a számláit, az reggeltől késő estig dolgozik. Ha gyereket is vállalna, vagy bébiszittert kell fizetnie, vagy gazdag férjet kell találnia. Emiatt a japán lányok jelentős része valóban a pénztárcát nézi meg először a férfin, ami érthető frusztrációt okoz a legénykorú potenciális kérőknél.

Így aztán nem is csoda, hogy a sötét hangulatú sci-fi történetekben látott utópisztikus társadalom formálódik, ahol a polgár munka után magára zárja az ajtót, fizikai kapcsolata egyébként sincs senkivel és egyetlen öröme az olcsó digitális szórakozás.

Ezzel módszerrel a posztmodern liberalizmus még a zártnak, bevehetetlennek hitt Japánt is meg tudta fertőzni. Előbb a gyökereit vágták el, majd a legősibb ösztöneit az utódnemzést fojtják el. Nem eredménytelenül. Egy 2017-es japán kormányjelentés szerint a felkelő nap országának folyamatosan apadó népessége ötven éven belül harminc százalékkal fog csökkenni.

Ami számunkra ebből fontos tanulság kell legyen, hogy a múltat végképp eltörölni szemlélet helyett éppen hogy a múltat, a gyökereinket kell megvédenünk, ha nem akarunk ugyanebben zsákutcában kikötni. Ha ugyanis elvetjük az ősi kultúránkat, évszázados hagyományainkat, azzal az evezőlapátot dobjuk ki a mentőcsónakból. Márpedig a nemzeti életben maradás egyik legfontosabb szabálya ez: ha megőrizzük a tradícióinkat az utókornak, akkor azok is megőriznek minket.

(2019. 09. 20.)
(Fotó: Getty)

https://prizma.blogstar.hu/./pages/prizma/contents/blog/83801/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?